Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2. fejezet

2010.06.05

A fàk csak úgy süvìtettek körülöttünk, Edward màr szàguldott is az erdôben a baràtsàgos hàzuk fele. A garàzsban egètt a villany. A Cullen csalàd oda volt gyülve. Amint be lèptünk a garàzs ajtójàn, mindenki aggodalmas szemekkel meredt Edwardra. Nem kellett beszèljenek hozzà, anèlkül is megèrtette, különleges kèpessègènek köszönhetôen. Edward tudott olvasni mindenki gondolatàban kivève az enyèmben. A garàzsban mindenki ott volt kivève egy valakit...Jasper hiànyzott ès ez nagyon szokatlan volt, hiszen mindenben ô ès Emett voltak az elsôk. Alice gondolt ràm, tudta hogy èn nem hallom gondolataikat, oda jött mellèm ès ìgy szólt:
-Bella, nagyon aggodunk. Jasper eltünt, senki sem làtta mikor ès hogy. Mèg èn sem lattam elôre, hogy mi fog törtènni, biztos azèrt, mert nem tervezte hogy el megy valahova. 
   Alicenek is volt egy különös kèpessège. Làtta a jövôt, de csak akkor, ha màr el volt döntve a dolog. Ezèrt azt feltètelezik, hogy Jasper nem tervezte eltünèsèt. Edward csúf szemekel nèzte Alicet, biztosan  haragudott amièrt el mondta nekem az igazsàgot.
-Edward, tulsàgosan meg akarod óvni Bellat az idegeskedèstôl. Szerinted nem idegeskedne jobban, ha nem tudna semmit, es latnà minket ilyen feszülten?-mondta Alice szörnyen idegesen. Edward morrgott valamit, de èn nem hallottam. Carlisle fenyegetôen nèzett rà, biztosan meghallotta, ès nem tetszett neki amit hallott.
-De hàt hova mehetett volna? És ha akarattal ment el, mi oka volt rà, hogy nem szólt nektek, különösen neked, Alice?-mondtam, miközben felè fordultam.
-Nem tudom Bella. Éppen ezèrt olyan furcsa, mert nem szólt. Nem veszett össze senkivel, minden rendben volt. Nem tudom mi oka lehetett rà hogy el menjen.-mondta Alice nyûgösen.Rosalie, Emett mellett àllt, idegesen ràgni kezdte vörösre lakkozott körmèt.

-Tennunk kell valamit.-szolt közbe Esme - Nem vàrhatjuk itt  agaràzsban ölbe tett kèzzel.Szèt kellene vàlljunk ès nèzzünk körül.Hàtha talàlunk valami szokatlan nyomot vagy szagot.
-Esmènek igaza van. Szèt fogunk vàllni!Edward,te s ALice az erdôt fèsülitek àt,Emmett ès Esme az erdôn túli tisztàst nèzitek meg.Én a kocsival nèzek körül,hàtha talaàlok valaki idegent a környèken.-adta ki a parancsot Carlisle.
-És èn?-szólallt meg vegül Rosalie is.
-Te itt maradsz Bellàval. Majd hìvunk, ha talàltunk valamit, addig is valaki kell ügyeljen Bellàra.
-De…-akart ellenkezni Rosalie, azonban a garàzsban csak mi ketten maradtunk. Edward meg puszilt, mielôtt el rohantak Alice-el, de olyan gyorsan, hogy alig vettem èszre. Rosalie nem nagyon szeretett kettesben lenni velem. Nem szerette volna, hogy èn is vàmpirrà vàltozzak, de az idô múlt, ès èn napról-napra idôsebb lettem Edwarddnàl.
     Lassan-lassan kezdett ki vilàgosodni, ès mèg mindig semmi hìrt nem kaptunk Carlisletól. Rosalie egèsz idô alatt le-fel jàrkàlt a tàgas nappaliba.
-Rose…-szólaltam meg csendesen.
-Igen Bella?
-Gondolod, hogy törtent valami? Màr
ٌóràk óta elmentek,ès nem hìvtak.
-Nem tudom. Carlisle csak akkor hìv, ha fontos közölni valója van. Szólt volna, ha tötèt volna valami.
Újra hosszú szünet következett, èn a hófehèr bôr kanapèn ültem, ès a dìszpàrna sarkàt babràltam. Rosalie most màr a telefonnal a kezèben sètàlgatott, amikor ki nyìlt a bejàrati ajtó. Edward volt…Mint mindig, most is bele telt nèhàny màsodpercbe mìg magamhoz tèrtem elkàpràztató gyönyörûsègèbôl. Mellèm lèpett, megfogta a derekamat, ès az ajtó fele húzott.
-Talàltatok valami nyomot?-kèrdeztem
-Igen. Az erdôben làbnyomok vannak, Carlisle azt hiszi, hogy valami idegen vàmpirok. Nem veszelyesek, kàrt nem okoztak. De nem lehet biztosra menni. Bella, a vampirokban nem lehet megbizni. –hallszódott a valasz. El gondolkodtam azon amit Edward mondott. Újjabb idegen vàmpirok? Hàt sosem lesz vège? Megborzongtam. Edward ezt èszrevette, ès közelebb húzott magàhoz.

-Rose, Esme mondta, hogy szóljak neked, hogy ha akarsz menj ès segìts neki. Carlisle meg akarja nezni jobban azokat a làbnyomokat, hàtha felismeri, vagy èrez valami ismerôs szagot.-mondta Edward. Amint hàtra fordultam, hogy köszönjek el Rosalietol, mar ott sem volt. Edward beültetett a Volvoba, ès indult az iskola fele.
-Edward, az iskolatàskàm otthon van. Utànna kellene menjunk.

-A hàtsó ülèsen van. Alice el szaladt, mèg amielôtt elindultunk volna a keresèsre.-mondta Edward, ès elfolytott egy mosolyt.