Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


7 fejezet

2010.06.14

Vasárnap délután, mikor lennt voltam a konyhában, szolt a telefon.

-,,Szia Bella, Edward vagyok”-hallszodt a telefon kagylóban, nem mindha nem ismertem volna fel a hangját.

-Szia Edward. Mi újság, hol vagy? Nem úgy volt, hogy együtt oldjuk meg a matek házit?

-,,De igen, csak közbe jött valami. A Volturi elöbbre hozta a támadást, es Alice megkért, hogy menjek oda. Mindjárt Olaszországban vagyok. Az este indultam. Sajnálom, de ígérem, holnapután otthon leszek Jasper es Aliccel együtt.”

-Edward, de…-siránkoztam-Mért nem szoltál a tegnap?

-,,Bella, most le kell tennem. Majd még hívlak.”-és azzal le is tette a telefont. ,,Hát ez csodás” gondoltam magamban, most aztán tényleg nincs senki akivel beszélgethetnék, esetleg Carlisleal és Esmevel, de szôrnyen kínos lenne. Rosalie még mindig nem törôdött bele a kapcsolatunkba. Sajnos…

Miután minden leckémmel végeztem, és az ételt is megcsináltam, nem volt más választásom, fel kellett hívjam Angelát. Az utóbbi idôben már ô sem nagyon áll szóba velem, ha teheti, elkerül…

-Szia Angela.-szoltam bele a telefonkagylóba, kicsit félénken.

-,,Szia Bella!” –bevallom, nem erre számitottam. Angela nagyon is meg örvendett, mikor meghallotta a hangom.-,,Örülök, hogy felhívtál. Valamelyik nap beszéltük Jessicaval és Mikeal, hogy milyen rég nem dumcsiztunk…”

-Igen, ez igy igaz. Ezért is hívtalak fel, hogy nem lenne kedved el jönni velem bevásárolni? Általában egyedül szoktam menni, de most gondoltam…

-,,Persze, megyek!”-lelkesedett.-,,Hányra menjek érted?”

-Nem is tudom…Talán most? Jó lenne így neked?

-,,Hogyne, akkor indulok is. Puszi…”-és letette a telefont. Tudtam, hogy ez már kihasználás, de le kellett foglalnom magam valamivel, hogy ne idegeskedjek, és ne tôrjön rám megint az a fájdalom a mellkasomban Edward hiánya miatt.

Angela egy szempillantás alatt már Charlie háza elött dudált, és örültem, hogy egy kicsit kikapcsolódok. Sajnos a bevásárlás nem tartott sokáig, hiszen két napja vettem meg a szükséges dolgokat a konyhába. Angela felajánlotta, hogy ugorjunk el a ruhás uzletig, mert venni akar egy nadrágot.

Már késôre járt mikor hazaértünk, ezért le is feküdtem. Nagyon hiányzott Edward, hiányzott az, hogy nem volt kivel beszélgessek, és az, hogy nem volt aki figyelmeztessen Charlie ,,ellenörzésére”. Még mindig nem szokta le, hogy bekukkintson a szobámba, hogy lassa ott vagyok-e, és Edward szerint a kocsimnál is állít valamit estelente, és hajnalban, mikor dolgozni megy, vissza szereli. Nem nagyon értek az ilyensmihez, de gondolom, hogy ha éjjel el akarnám indítani a kocsim, nem indulna…Ügyes ki húzás, Charlie! De ha el akarnék szökni, úgyis elmennék. Nincs szükségem autóra…Már két nap telt el amióta Edward hívott. Aggódtam. Nem tudtam mi tévô legyek, beszéljek Carlisleal?!...vagy talán Esmevel? Fogalmam sem volt hogy mit higgyek. Talán valami történt, vagy esetleg Edward nem akar feleslegesen terhelni? Úgy döntöttem, beszélek Carlisleal.

-Szia Carlisle. Zavarlak?-kérdeztem, ès benéztem a rendelôjébe.

-Szia Bella. Gyere be nyugodtan. Vagy ha gondolod, elmehetünk egy csendesebb és nyugodtabb helyre beszélgetni, gondolom Edwardról szeretnél érdeklôdni…Úgyis mára végeztem.

-Rendben, ahogy gondolod. Akkor kinnt megvárlak.

-Jövök én is, egy pillanat.-mondta, és elment, hogy vegye el a kabátját, és én megvártam a korház elött. Charlie késô estig dolgozik, úgyhogy nem kellett aggodnom, hogy kérdezôsködni fog amint haza érek. Carlisle hamar végzett.

-Végeztem is Bella. Mondd csak, hova szeretnél menni?

-Oh…Nekem mindegy…Csupán annyit szerettem volna kérdezni, hogy nem tudsz-e valami hírt Edwardékról? Két napja hívott, azt mondta, hogy minden rendben van, és megígérte ,hogy még hív…De azóta semmi jelt nem adott. Történt valami?

-Bella ne aggodj, nem történt semmi. Alicenek sikerült megszöknie Jasperrel harc közben, mert éppen neki kellett volna harcolnia Jasperrel. Meggyôzte Jaspert, hogy menjenek messzebb harcolni, csak azert, hogy Sarahtól eltávolítsa. Amikor Jasper véleményét már nem tudta megváltoztatni Sarah, Alice elmeselte Jaspernek, hogy mi történt, és megszöktek. Saraht a Volturi megölte, és most Edward arra vár, hogy Alice meg mondja neki, hogy hol találkozzanak, és amikor találkoztak, indulnak is haza.

-És Alice mért nem szolt még Edwardnak?

-Biztosan Jasperrel kirándulnak egy kicsit, de biztosra veszem, hogy legkésöbb holnap már itthon lesznek mind a hárman.

-Remélem…Nos, nagyon köszönöm Carlisle a tájékoztatast.-mondtam kacagva, és lassan a kocsim felé mentem.-Ha Edwarddal beszélsz, légyszives mondd meg neki, hogy örülnék, ha felhívna.

-Rendben, megmondom neki. Bella, sajnálom, de most nekem is mennem kell. Eszembe jutott, hogy még ell kell ugornom egy betegemhez…Még beszélünk, és ha valamit szeretnél tudni, nyugottan szolj.

-Ok. Szia, és mégegyszer köszönöm.

-Szia. –és azzal beült a kocsijába, és elment. Én is hazamentem, hogy fôzzek és takarítsak. Amint beléptem az ajtón, szolt is a telefon. Carlisle biztosan már szolt Edwardnak, hogy nyugtalankodom-gondoltam, és a telefon fele szaladtam. Ahogy sejtettem, Edward volt. Ô is megnyugtatott, hogy semmi baj nem történt, csak Alice hívására var, és hogy Alice biztosan azért nem hívja, mert megfeledkeztek Jasperrel az idôrôl. Egy kicsit megnyugodtam, most, hogy hallottam a hangját. Charlie nemsokára hazaért. Természetesen kikérdezett, hogy hol voltam, és mit csináltam aznap. Amiután lejárt a kihallgatás, fel mentem a szobámba, és válaszoltam Renee e-maileire. Az egész nap unalmas volt Edward nélkul. Már alig vártam, hogy lássam.