Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


8.fejezet

2010.07.08

Miutàn hazaèrkeztem az iskolàból, megszólalt a telefon.
-,,Bella!”-hallszodt  a telefonba egy vidam,csilingelô hang.
-Alice! Te vagy?-el sem hittem, hogy vègre hallhatom a hangjàt.
-,,Igen Bella, Alice vagyok. Az elôbb èrkeztünk haza, ès szerettem volna szólni neked. Alig vàrom màr, hogy làssalak.”
-Én is vàrom Alice..Este nem jössz àt?
-,,Nem, mert Edwarddal elmentek egy gyönyörü helyre…Majd meg làtod.”-mondta,  hallszodt a hangjaban, hogy alig birja ki anèlkül, hogy el ne arulnà nekem a titkot.
-Hol van Edward?
-,,Úton feled. Harminc masodperc mulva ott is lesz…”-mondta, ès elnevette magàt. -,,Bella, holnap talàlkozunk. Jó szorakozàst!”
-Szia…-de amire ki nyögtem, màr letette a telefont Alice. Megfordultam, hogy ki nèzzek az ablakon, de egy hüvös kèz megfogta a karamat, ès magàhoz huzott…
-Edward…-mondtam, miközben megöleltem.
-Ugye megmondtam, hogy nem lesz semmi baj?-mondta büszkèn.
-Igen, ès mint mindig, megint neked volt igazad. Nagyon örülök, hogy igazad lett. Edward, hova megyünk ma este?
-Alice màr elmondta, igaz?
-Hàt…Megsugtàk a kicsi madarak.
-Az a kicsi madàr el fog szàmolni velem, amint haza èrek.-mondta mosolyogva.-Rendben…Vacsoràzni akarlak vinni, abba az új ètterembe, ami meg nyilt a tegnapelôtt.
-De hàt nem is voltàl itthon, honnan tudod, hogy mikor nyilt meg?-csodàlkoztam.
-Megsugtàk a kicsi madarak.-nevetett.
-Oh, igen…-èn is el nevettem magam.
-Kèszülödj Bella!
-Igenis uram!-ès azzal felszaladtam a szobàmba àtöltözni.
   Mar sotetedett, es eleg hüvos volt kinnt. Csoda, hogy nem esett az eso. Fel oltoztem, es mar indultunk is. Gyonyorü volt a vendeglo, es biztosan a szamla is…De nem mondtam semmit Edwardnak, mert tudtam, hogy csak mergelodni fog. Nagyon szerette a draga dolgokat, es hiaba mondtam neki mindig, hogy legalabb ram ne koltson annyi penzt, soha nem hallgatott ram…

  A vendèglô nagyon szèpen volt berendezve, làtszott, hogy csak azoknak való volt, akik megengedhettèk maguknak, vagyis inkàbb a zsebüknek. Aranyozott abrosszal volt befedve minden asztal, kristàlypoharak àlltak a szintèn aranyozott mintàs tànyèrok mellett, ès az evôeszközök be voltak csavarva egy szèpen himzett szalvètagyürübe. Az asztalok közèpen csodàlatos vàzàkba, hatalmas csokrok voltak beàllìtva. A csokork többnyire fehèr rózsàkból àlltak, de egy par zöld dìszìtes is volt körülöttük. A viràgvàzàk mellett, nagy gyertyatartok àlltak, ès mindegyik gyertya làngja tàncolt az asztalok közepèn. Elragadó làtvàny volt. A terem is tàgas volt, egy kellemes zene ment a lejàtszóban, de nagyon hallkan. A falakat hatalmas tàjfestmènyek dìszìtettèk, ès az egèszen a nap sütott, azt hiszem azèrt is különleges ez a hely, mert az embernek azt az èrzèst nyújtja, mintha egy olyan helyen lennènk, ahol folyton süt a nap. Engem legalàbb is Phoenixre emlèkeztetett. A zöld hatàst, azonban, ami Forksra nagyon is jellemzô, meghagytak a berendezôk. Rengeteg növèny volt a teremben, a festmènyek alatt is, egy-egy kis aranyozott cserèpben viràgok diszelegtek. A pincerek öltozeke is talàlt a berendezèshez, ugyanis fekete szövetnadràgba, arany àrnyalatú ingbe, egy kis fekete mellènybe, ès szintèn aranyozott nyakkendôbe voltak öltözve. A vendèglô egy halvàny fènnyel volt kivilàgìtva, ami egy elbüvölô csillàrból àramlott. Termèszetesen, a csillar is aranyozott volt, nem beszèlve a hosszú függönyökrôl, melyek a földigèrtek. Egyszóval gyönyorü hely volt, ès a vacsora is mennyei volt.
Miutàn befelyeztük az evèst, mèg beszèlgettünk egy kicsit Edwardal, nagyon nehezünkre esett tàvozni onnan. Alicenek igaza volt, csodàlatos helyre hozott el Edward, ès bizonyàra màr azt is làtta, hogy èn mennyire oda leszek èrte.